Definition 2024
közeg
közeg
Hungarian
Noun
közeg (plural közegek)
- (physics, chemistry) medium
- (formal) agent
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
közeg
|
közegek
|
| accusative |
közeget
|
közegeket
|
| dative |
közegnek
|
közegeknek
|
| instrumental |
közeggel
|
közegekkel
|
| causal-final |
közegért
|
közegekért
|
| translative |
közeggé
|
közegekké
|
| terminative |
közegig
|
közegekig
|
| essive-formal |
közegként
|
közegekként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
közegben
|
közegekben
|
| superessive |
közegen
|
közegeken
|
| adessive |
közegnél
|
közegeknél
|
| illative |
közegbe
|
közegekbe
|
| sublative |
közegre
|
közegekre
|
| allative |
közeghez
|
közegekhez
|
| elative |
közegből
|
közegekből
|
| delative |
közegről
|
közegekről
|
| ablative |
közegtől
|
közegektől
|
| Possessive forms of közeg
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
közegem
|
közegeim
|
| 2nd person sing. |
közeged
|
közegeid
|
| 3rd person sing. |
közege
|
közegei
|
| 1st person plural |
közegünk
|
közegeink
|
| 2nd person plural |
közegetek
|
közegeitek
|
| 3rd person plural |
közegük
|
közegeik
|
References
-
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
