Definify.com
Definition 2024
keltő
keltő
Hungarian
Adjective
keltő (not comparable)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | keltő | keltők |
| accusative | keltőt | keltőket |
| dative | keltőnek | keltőknek |
| instrumental | keltővel | keltőkkel |
| causal-final | keltőért | keltőkért |
| translative | keltővé | keltőkké |
| terminative | keltőig | keltőkig |
| essive-formal | keltőként | keltőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | keltőben | keltőkben |
| superessive | keltőn | keltőkön |
| adessive | keltőnél | keltőknél |
| illative | keltőbe | keltőkbe |
| sublative | keltőre | keltőkre |
| allative | keltőhöz | keltőkhöz |
| elative | keltőből | keltőkből |
| delative | keltőről | keltőkről |
| ablative | keltőtől | keltőktől |
Derived terms
Verb
keltő
- present participle of kelt