Definify.com

Definition 2024


korpa

korpa

Esperanto

Adjective

korpa (accusative singular korpan, plural korpaj, accusative plural korpajn)

  1. bodily; of or relating to the body

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkorpɒ]
  • Hyphenation: kor‧pa

Noun

korpa (plural korpák)

  1. bran (outside layer of a grain)
  2. dandruff (on human scalp)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative korpa korpák
accusative korpát korpákat
dative korpának korpáknak
instrumental korpával korpákkal
causal-final korpáért korpákért
translative korpává korpákká
terminative korpáig korpákig
essive-formal korpaként korpákként
essive-modal
inessive korpában korpákban
superessive korpán korpákon
adessive korpánál korpáknál
illative korpába korpákba
sublative korpára korpákra
allative korpához korpákhoz
elative korpából korpákból
delative korpáról korpákról
ablative korpától korpáktól
Possessive forms of korpa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. korpám korpáim
2nd person sing. korpád korpáid
3rd person sing. korpája korpái
1st person plural korpánk korpáink
2nd person plural korpátok korpáitok
3rd person plural korpájuk korpáik

Derived terms

  • korpás
  • korpásodik

(Expressions):


Icelandic

Pronunciation

  • IPA(key): /ˈkʰɔr̥pa/
  • Rhymes: -ɔr̥pa

Noun

korpa f (genitive singular korpu, nominative plural korpur)

  1. (regional) wrinkle

Declension

Verb

korpa (weak verb, third-person singular past indicative korpaði, supine korpað)

  1. (regional) to wrinkle

Conjugation


Serbo-Croatian

Etymology

From German Korb.

Noun

korpa f (Cyrillic spelling корпа)

  1. basket

Declension