Definify.com
Definition 2024
mész
mész
Hungarian
Noun
mész (plural meszek)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | mész | meszek |
accusative | meszet | meszeket |
dative | mésznek | meszeknek |
instrumental | mésszel | meszekkel |
causal-final | mészért | meszekért |
translative | mésszé | meszekké |
terminative | mészig | meszekig |
essive-formal | mészként | meszekként |
essive-modal | — | — |
inessive | mészben | meszekben |
superessive | mészen | meszeken |
adessive | mésznél | meszeknél |
illative | mészbe | meszekbe |
sublative | mészre | meszekre |
allative | mészhez | meszekhez |
elative | mészből | meszekből |
delative | mészről | meszekről |
ablative | mésztől | meszektől |
Possessive forms of mész | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | meszem | meszeim |
2nd person sing. | meszed | meszeid |
3rd person sing. | mesze | meszei |
1st person plural | meszünk | meszeink |
2nd person plural | meszetek | meszeitek |
3rd person plural | meszük | meszeik |
Derived terms
- meszel
- meszes
(Compound words):
(Expressions):
- égetett mész
- oltott mész
Etymology 2
Verb
mész
- second-person singular indicative present indefinite of megy
- Hova mész? - Where are you going?
Synonyms
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6