Definify.com

Definition 2024


mechanika

mechanika

Czech

Noun

mechanika f

  1. (physics) mechanics
  2. (computing) drive

Hungarian

Etymology

From Latin mechanica (ars) [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛɦɒnikɒ]
  • Hyphenation: me‧cha‧ni‧ka

Noun

mechanika (plural mechanikák)

  1. mechanics

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mechanika mechanikák
accusative mechanikát mechanikákat
dative mechanikának mechanikáknak
instrumental mechanikával mechanikákkal
causal-final mechanikáért mechanikákért
translative mechanikává mechanikákká
terminative mechanikáig mechanikákig
essive-formal mechanikaként mechanikákként
essive-modal
inessive mechanikában mechanikákban
superessive mechanikán mechanikákon
adessive mechanikánál mechanikáknál
illative mechanikába mechanikákba
sublative mechanikára mechanikákra
allative mechanikához mechanikákhoz
elative mechanikából mechanikákból
delative mechanikáról mechanikákról
ablative mechanikától mechanikáktól
Possessive forms of mechanika
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mechanikám mechanikáim
2nd person sing. mechanikád mechanikáid
3rd person sing. mechanikája mechanikái
1st person plural mechanikánk mechanikáink
2nd person plural mechanikátok mechanikáitok
3rd person plural mechanikájuk mechanikáik

Derived terms

References

  1. Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2

Polish

Pronunciation

Noun

mechanika f

  1. mechanics
    mechanika klasyczna – classical mechanics
    mechanika kwantowa – quantum mechanics

Declension