Hungarian
Noun
mondatszó (plural mondatszók)
- (grammar) sentence substitute (a word, usually an adverb, that is used as a sentence, such as yes, no, certainly)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
mondatszó
|
mondatszók
|
| accusative |
mondatszót
|
mondatszókat
|
| dative |
mondatszónak
|
mondatszóknak
|
| instrumental |
mondatszóval
|
mondatszókkal
|
| causal-final |
mondatszóért
|
mondatszókért
|
| translative |
mondatszóvá
|
mondatszókká
|
| terminative |
mondatszóig
|
mondatszókig
|
| essive-formal |
mondatszóként
|
mondatszókként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
mondatszóban
|
mondatszókban
|
| superessive |
mondatszón
|
mondatszókon
|
| adessive |
mondatszónál
|
mondatszóknál
|
| illative |
mondatszóba
|
mondatszókba
|
| sublative |
mondatszóra
|
mondatszókra
|
| allative |
mondatszóhoz
|
mondatszókhoz
|
| elative |
mondatszóból
|
mondatszókból
|
| delative |
mondatszóról
|
mondatszókról
|
| ablative |
mondatszótól
|
mondatszóktól
|
| Possessive forms of mondatszó
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
mondatszóm
|
mondatszóim
|
| 2nd person sing. |
mondatszód
|
mondatszóid
|
| 3rd person sing. |
mondatszója
|
mondatszói
|
| 1st person plural |
mondatszónk
|
mondatszóink
|
| 2nd person plural |
mondatszótok
|
mondatszóitok
|
| 3rd person plural |
mondatszójuk
|
mondatszóik
|
See also
- (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, melléknév, névelő, névmás, névutó, módosítószó, mondatszó, segédige, számnév, viszonyszó, (Category: hu:Parts of speech)