Definify.com
Definition 2024
origó
origó
See also: origo
Hungarian
Noun
origó (plural origók)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | origó | origók |
| accusative | origót | origókat |
| dative | origónak | origóknak |
| instrumental | origóval | origókkal |
| causal-final | origóért | origókért |
| translative | origóvá | origókká |
| terminative | origóig | origókig |
| essive-formal | origóként | origókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | origóban | origókban |
| superessive | origón | origókon |
| adessive | origónál | origóknál |
| illative | origóba | origókba |
| sublative | origóra | origókra |
| allative | origóhoz | origókhoz |
| elative | origóból | origókból |
| delative | origóról | origókról |
| ablative | origótól | origóktól |
| Possessive forms of origó | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | origóm | origóim |
| 2nd person sing. | origód | origóid |
| 3rd person sing. | origója | origói |
| 1st person plural | origónk | origóink |
| 2nd person plural | origótok | origóitok |
| 3rd person plural | origójuk | origóik |