Definify.com

Definition 2024


plafon

plafon

Afrikaans

Noun

plafon (plural plafonne) m

  1. ceiling (top of a room)

Dutch

Pronunciation

Noun

plafon n (plural plafons, diminutive plafonnetje n)

  1. Alternative spelling of plafond

Hungarian

Etymology

From German Plafond, from French plafond. [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈplɒfon]
  • Hyphenation: pla‧fon

Noun

plafon (plural plafonok)

  1. ceiling (top of a room)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative plafon plafonok
accusative plafont plafonokat
dative plafonnak plafonoknak
instrumental plafonnal plafonokkal
causal-final plafonért plafonokért
translative plafonná plafonokká
terminative plafonig plafonokig
essive-formal plafonként plafonokként
essive-modal
inessive plafonban plafonokban
superessive plafonon plafonokon
adessive plafonnál plafonoknál
illative plafonba plafonokba
sublative plafonra plafonokra
allative plafonhoz plafonokhoz
elative plafonból plafonokból
delative plafonról plafonokról
ablative plafontól plafonoktól
Possessive forms of plafon
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. plafonom plafonjaim
2nd person sing. plafonod plafonjaid
3rd person sing. plafonja plafonjai
1st person plural plafonunk plafonjaink
2nd person plural plafonotok plafonjaitok
3rd person plural plafonjuk plafonjaik

Synonyms

References

  1. Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2

Interlingue

Noun

plafon

  1. ceiling

Romanian

plafon

Etymology

From French plafond.

Noun

plafon n (plural plafoane)

  1. ceiling (upper limit of room)

Declension

Synonyms


Serbo-Croatian

Etymology

From French plafond.

Noun

plàfōn m (Cyrillic spelling пла̀фо̄н)

  1. ceiling (top of a room)

Declension