Definition 2024
rüh
rüh
Hungarian
Noun
rüh (plural rühök)
- scabies
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
rüh
|
rühök
|
| accusative |
rühöt
|
rühöket
|
| dative |
rühnek
|
rühöknek
|
| instrumental |
rühvel
|
rühökkel
|
| causal-final |
rühért
|
rühökért
|
| translative |
rühvé
|
rühökké
|
| terminative |
rühig
|
rühökig
|
| essive-formal |
rühként
|
rühökként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
rühben
|
rühökben
|
| superessive |
rühön
|
rühökön
|
| adessive |
rühnél
|
rühöknél
|
| illative |
rühbe
|
rühökbe
|
| sublative |
rühre
|
rühökre
|
| allative |
rühhöz
|
rühökhöz
|
| elative |
rühből
|
rühökből
|
| delative |
rühről
|
rühökről
|
| ablative |
rühtől
|
rühöktől
|
| Possessive forms of rüh
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
rühöm
|
rüheim
|
| 2nd person sing. |
rühöd
|
rüheid
|
| 3rd person sing. |
rühe
|
rühei
|
| 1st person plural |
rühünk
|
rüheink
|
| 2nd person plural |
rühötök
|
rüheitek
|
| 3rd person plural |
rühük
|
rüheik
|
Derived terms
References
-
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
