Definify.com
Definition 2025
reparaturus
reparaturus
Latin
Participle
reparātūrus m (feminine reparātūra, neuter reparātūrum); first/second declension
- about to recover
Inflection
First/second declension.
| Number | Singular | Plural | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Case / Gender | Masculine | Feminine | Neuter | Masculine | Feminine | Neuter | |
| nominative | reparātūrus | reparātūra | reparātūrum | reparātūrī | reparātūrae | reparātūra | |
| genitive | reparātūrī | reparātūrae | reparātūrī | reparātūrōrum | reparātūrārum | reparātūrōrum | |
| dative | reparātūrō | reparātūrō | reparātūrīs | ||||
| accusative | reparātūrum | reparātūram | reparātūrum | reparātūrōs | reparātūrās | reparātūra | |
| ablative | reparātūrō | reparātūrā | reparātūrō | reparātūrīs | |||
| vocative | reparātūre | reparātūra | reparātūrum | reparātūrī | reparātūrae | reparātūra | |