Definify.com
Definition 2024
sánta
sánta
Hungarian
Adjective
sánta (comparative sántább, superlative legsántább)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | sánta | sánták |
| accusative | sántát | sántákat |
| dative | sántának | sántáknak |
| instrumental | sántával | sántákkal |
| causal-final | sántáért | sántákért |
| translative | sántává | sántákká |
| terminative | sántáig | sántákig |
| essive-formal | sántaként | sántákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | sántában | sántákban |
| superessive | sántán | sántákon |
| adessive | sántánál | sántáknál |
| illative | sántába | sántákba |
| sublative | sántára | sántákra |
| allative | sántához | sántákhoz |
| elative | sántából | sántákból |
| delative | sántáról | sántákról |
| ablative | sántától | sántáktól |
Derived terms
(Expressions)
- a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát
- könnyebb utolérni a hazugot, mint a sánta kutyát
Related terms
- sántít
- sántikál
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6