Definify.com
Definition 2024
szerencse
szerencse
Hungarian
Noun
szerencse (plural szerencsék)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szerencse | szerencsék |
accusative | szerencsét | szerencséket |
dative | szerencsének | szerencséknek |
instrumental | szerencsével | szerencsékkel |
causal-final | szerencséért | szerencsékért |
translative | szerencsévé | szerencsékké |
terminative | szerencséig | szerencsékig |
essive-formal | szerencseként | szerencsékként |
essive-modal | — | — |
inessive | szerencsében | szerencsékben |
superessive | szerencsén | szerencséken |
adessive | szerencsénél | szerencséknél |
illative | szerencsébe | szerencsékbe |
sublative | szerencsére | szerencsékre |
allative | szerencséhez | szerencsékhez |
elative | szerencséből | szerencsékből |
delative | szerencséről | szerencsékről |
ablative | szerencsétől | szerencséktől |
Possessive forms of szerencse | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szerencsém | szerencséim |
2nd person sing. | szerencséd | szerencséid |
3rd person sing. | szerencséje | szerencséi |
1st person plural | szerencsénk | szerencséink |
2nd person plural | szerencsétek | szerencséitek |
3rd person plural | szerencséjük | szerencséik |
Derived terms
(Compound words):
(Expressions)