Definify.com
Definition 2024
szita
szita
Hungarian
Noun
szita (plural sziták)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szita | sziták |
accusative | szitát | szitákat |
dative | szitának | szitáknak |
instrumental | szitával | szitákkal |
causal-final | szitáért | szitákért |
translative | szitává | szitákká |
terminative | szitáig | szitákig |
essive-formal | szitaként | szitákként |
essive-modal | — | — |
inessive | szitában | szitákban |
superessive | szitán | szitákon |
adessive | szitánál | szitáknál |
illative | szitába | szitákba |
sublative | szitára | szitákra |
allative | szitához | szitákhoz |
elative | szitából | szitákból |
delative | szitáról | szitákról |
ablative | szitától | szitáktól |
Possessive forms of szita | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szitám | szitáim |
2nd person sing. | szitád | szitáid |
3rd person sing. | szitája | szitái |
1st person plural | szitánk | szitáink |
2nd person plural | szitátok | szitáitok |
3rd person plural | szitájuk | szitáik |
Synonyms
Derived terms
(Compound words):
(Expressions):