Definition 2024
túra
túra
Hungarian
Noun
túra (plural túrák)
- tour, trip
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
túra
|
túrák
|
| accusative |
túrát
|
túrákat
|
| dative |
túrának
|
túráknak
|
| instrumental |
túrával
|
túrákkal
|
| causal-final |
túráért
|
túrákért
|
| translative |
túrává
|
túrákká
|
| terminative |
túráig
|
túrákig
|
| essive-formal |
túraként
|
túrákként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
túrában
|
túrákban
|
| superessive |
túrán
|
túrákon
|
| adessive |
túránál
|
túráknál
|
| illative |
túrába
|
túrákba
|
| sublative |
túrára
|
túrákra
|
| allative |
túrához
|
túrákhoz
|
| elative |
túrából
|
túrákból
|
| delative |
túráról
|
túrákról
|
| ablative |
túrától
|
túráktól
|
| Possessive forms of túra
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
túrám
|
túráim
|
| 2nd person sing. |
túrád
|
túráid
|
| 3rd person sing. |
túrája
|
túrái
|
| 1st person plural |
túránk
|
túráink
|
| 2nd person plural |
túrátok
|
túráitok
|
| 3rd person plural |
túrájuk
|
túráik
|
References
-
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
