Definify.com
Definition 2024
tehén
tehén
Hungarian
Noun
tehén (plural tehenek)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | tehén | tehenek |
accusative | tehenet | teheneket |
dative | tehénnek | teheneknek |
instrumental | tehénnel | tehenekkel |
causal-final | tehénért | tehenekért |
translative | tehénné | tehenekké |
terminative | tehénig | tehenekig |
essive-formal | tehénként | tehenekként |
essive-modal | — | — |
inessive | tehénben | tehenekben |
superessive | tehénen | teheneken |
adessive | tehénnél | teheneknél |
illative | tehénbe | tehenekbe |
sublative | tehénre | tehenekre |
allative | tehénhez | tehenekhez |
elative | tehénből | tehenekből |
delative | tehénről | tehenekről |
ablative | tehéntől | tehenektől |
Possessive forms of tehén | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | tehenem | teheneim |
2nd person sing. | tehened | teheneid |
3rd person sing. | tehene | tehenei |
1st person plural | tehenünk | teheneink |
2nd person plural | tehenetek | teheneitek |
3rd person plural | tehenük | teheneik |
Derived terms
- tehenes
- tehénkedik
- tehenész
(Compound words):
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6