Definition 2024
unoka
unoka
Hungarian
Noun
unoka (plural unokák)
- grandchild
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
unoka
|
unokák
|
| accusative |
unokát
|
unokákat
|
| dative |
unokának
|
unokáknak
|
| instrumental |
unokával
|
unokákkal
|
| causal-final |
unokáért
|
unokákért
|
| translative |
unokává
|
unokákká
|
| terminative |
unokáig
|
unokákig
|
| essive-formal |
unokaként
|
unokákként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
unokában
|
unokákban
|
| superessive |
unokán
|
unokákon
|
| adessive |
unokánál
|
unokáknál
|
| illative |
unokába
|
unokákba
|
| sublative |
unokára
|
unokákra
|
| allative |
unokához
|
unokákhoz
|
| elative |
unokából
|
unokákból
|
| delative |
unokáról
|
unokákról
|
| ablative |
unokától
|
unokáktól
|
| Possessive forms of unoka
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
unokám
|
unokáim
|
| 2nd person sing. |
unokád
|
unokáid
|
| 3rd person sing. |
unokája
|
unokái
|
| 1st person plural |
unokánk
|
unokáink
|
| 2nd person plural |
unokátok
|
unokáitok
|
| 3rd person plural |
unokájuk
|
unokáik
|
Derived terms
References
-
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
