Definify.com

Definition 2024


vándor

vándor

See also: vändor and våndor

Hungarian

Adjective

vándor (not comparable)

  1. wandering, migrant

Declension

This adjective needs an inflection-table template.

Derived terms

Noun

vándor (plural vándorok)

  1. wanderer, wayfarer

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative vándor vándorok
accusative vándort vándorokat
dative vándornak vándoroknak
instrumental vándorral vándorokkal
causal-final vándorért vándorokért
translative vándorrá vándorokká
terminative vándorig vándorokig
essive-formal vándorként vándorokként
essive-modal
inessive vándorban vándorokban
superessive vándoron vándorokon
adessive vándornál vándoroknál
illative vándorba vándorokba
sublative vándorra vándorokra
allative vándorhoz vándorokhoz
elative vándorból vándorokból
delative vándorról vándorokról
ablative vándortól vándoroktól
Possessive forms of vándor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vándorom vándoraim
2nd person sing. vándorod vándoraid
3rd person sing. vándora vándorai
1st person plural vándorunk vándoraink
2nd person plural vándorotok vándoraitok
3rd person plural vándoruk vándoraik