Definify.com

Definition 2024


észt

észt

See also: -eszt

Hungarian

Adjective

észt (not comparable)

  1. Estonian (of or relating to Estonia, its people or language)

Declension

This adjective needs an inflection-table template.

Noun

észt (plural észtek)

  1. Estonian (person)
  2. (singular only) Estonian (language)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative észt észtek
accusative észtet észteket
dative észtnek észteknek
instrumental észttel észtekkel
causal-final észtért észtekért
translative észtté észtekké
terminative észtig észtekig
essive-formal észtként észtekként
essive-modal észtül
inessive észtben észtekben
superessive észten észteken
adessive észtnél észteknél
illative észtbe észtekbe
sublative észtre észtekre
allative észthez észtekhez
elative észtből észtekből
delative észtről észtekről
ablative észttől észtektől
Possessive forms of észt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. észtem észtjeim
2nd person sing. észted észtjeid
3rd person sing. észtje észtjei
1st person plural észtünk észtjeink
2nd person plural észtetek észtjeitek
3rd person plural észtjük észtjeik
Derived terms

Etymology 2

ész + -t (accusative suffix)

Noun

észt

  1. accusative singular of ész

References

  1. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6