Definify.com
Definition 2024
észt
észt
See also: -eszt
Hungarian
Adjective
észt (not comparable)
Declension
This adjective needs an inflection-table template.
Noun
észt (plural észtek)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | észt | észtek |
accusative | észtet | észteket |
dative | észtnek | észteknek |
instrumental | észttel | észtekkel |
causal-final | észtért | észtekért |
translative | észtté | észtekké |
terminative | észtig | észtekig |
essive-formal | észtként | észtekként |
essive-modal | észtül | — |
inessive | észtben | észtekben |
superessive | észten | észteken |
adessive | észtnél | észteknél |
illative | észtbe | észtekbe |
sublative | észtre | észtekre |
allative | észthez | észtekhez |
elative | észtből | észtekből |
delative | észtről | észtekről |
ablative | észttől | észtektől |
Possessive forms of észt | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | észtem | észtjeim |
2nd person sing. | észted | észtjeid |
3rd person sing. | észtje | észtjei |
1st person plural | észtünk | észtjeink |
2nd person plural | észtetek | észtjeitek |
3rd person plural | észtjük | észtjeik |
Derived terms
Etymology 2
ész + -t (“accusative suffix”)
Noun
észt
- accusative singular of ész
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6