Definify.com

Definition 2024


Tóra

Tóra

See also: tora, Tora, tóra, torà, Torá, and Torà

Czech

Proper noun

Tóra f

  1. Torah

Faroese

Proper noun

Tóra f

  1. A female given name; cognate to Danish Thora.

Usage notes

Matronymics

  • son of Tóra: Tóruson
  • daughter of Tóra: Tórudóttir

Declension

Singular
Indefinite
Nominative Tóra
Accusative Tóru
Dative Tóru
Genitive Tóru

Hungarian

Etymology

From Hebrew תּוֹרָה.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtoːrɒ]
  • Hyphenation: Tó‧ra

Proper noun

Tóra

  1. (Judaism) Torah

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative Tóra Tórák
accusative Tórát Tórákat
dative Tórának Tóráknak
instrumental Tórával Tórákkal
causal-final Tóráért Tórákért
translative Tórává Tórákká
terminative Tóráig Tórákig
essive-formal Tóraként Tórákként
essive-modal
inessive Tórában Tórákban
superessive Tórán Tórákon
adessive Tóránál Tóráknál
illative Tórába Tórákba
sublative Tórára Tórákra
allative Tórához Tórákhoz
elative Tórából Tórákból
delative Tóráról Tórákról
ablative Tórától Tóráktól
Possessive forms of Tóra
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Tórám Tóráim
2nd person sing. Tórád Tóráid
3rd person sing. Tórája Tórái
1st person plural Tóránk Tóráink
2nd person plural Tórátok Tóráitok
3rd person plural Tórájuk Tóráik

tóra

tóra

See also: tora, Tora, torà, Torá, Tóra, and Torà

Hungarian

Noun

tóra

  1. sublative singular of

Irish

Pronunciation

Noun

tóra f

  1. genitive singular of tóir

Mutation

Irish mutation
Radical Lenition Eclipsis
tóra thóra dtóra
Note: Some of these forms may be hypothetical. Not every
possible mutated form of every word actually occurs.