Hungarian
Noun
együttható (plural együtthatók)
- (mathematics) coefficient (algebraic constant)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
együttható
|
együtthatók
|
| accusative |
együtthatót
|
együtthatókat
|
| dative |
együtthatónak
|
együtthatóknak
|
| instrumental |
együtthatóval
|
együtthatókkal
|
| causal-final |
együtthatóért
|
együtthatókért
|
| translative |
együtthatóvá
|
együtthatókká
|
| terminative |
együtthatóig
|
együtthatókig
|
| essive-formal |
együtthatóként
|
együtthatókként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
együtthatóban
|
együtthatókban
|
| superessive |
együtthatón
|
együtthatókon
|
| adessive |
együtthatónál
|
együtthatóknál
|
| illative |
együtthatóba
|
együtthatókba
|
| sublative |
együtthatóra
|
együtthatókra
|
| allative |
együtthatóhoz
|
együtthatókhoz
|
| elative |
együtthatóból
|
együtthatókból
|
| delative |
együtthatóról
|
együtthatókról
|
| ablative |
együtthatótól
|
együtthatóktól
|
| Possessive forms of együttható
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
együtthatóm
|
együtthatóim
|
| 2nd person sing. |
együtthatód
|
együtthatóid
|
| 3rd person sing. |
együtthatója
|
együtthatói
|
| 1st person plural |
együtthatónk
|
együtthatóink
|
| 2nd person plural |
együtthatótok
|
együtthatóitok
|
| 3rd person plural |
együtthatójuk
|
együtthatóik
|