Definify.com
Definition 2024
elme
elme
Hungarian
Noun
elme (plural elmék)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elme | elmék |
| accusative | elmét | elméket |
| dative | elmének | elméknek |
| instrumental | elmével | elmékkel |
| causal-final | elméért | elmékért |
| translative | elmévé | elmékké |
| terminative | elméig | elmékig |
| essive-formal | elmeként | elmékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elmében | elmékben |
| superessive | elmén | elméken |
| adessive | elménél | elméknél |
| illative | elmébe | elmékbe |
| sublative | elmére | elmékre |
| allative | elméhez | elmékhez |
| elative | elméből | elmékből |
| delative | elméről | elmékről |
| ablative | elmétől | elméktől |
| Possessive forms of elme | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | elmém | elméim |
| 2nd person sing. | elméd | elméid |
| 3rd person sing. | elméje | elméi |
| 1st person plural | elménk | elméink |
| 2nd person plural | elmétek | elméitek |
| 3rd person plural | elméjük | elméik |
Derived terms
Derived terms