Definify.com

Webster 1913 Edition

Fuga

‖

Fu′ga

,
Noun.
[It.]
(Mus.)
A fugue.

Definition 2025

fúga

fúga

See also: fuga, fugá, fugã, and fugă

Hungarian

Noun

fúga ‎(plural fúgák)

  1. (music) fugue

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative fúga fúgák
accusative fúgát fúgákat
dative fúgának fúgáknak
instrumental fúgával fúgákkal
causal-final fúgáért fúgákért
translative fúgává fúgákká
terminative fúgáig fúgákig
essive-formal fúgaként fúgákként
essive-modal — —
inessive fúgában fúgákban
superessive fúgán fúgákon
adessive fúgánál fúgáknál
illative fúgába fúgákba
sublative fúgára fúgákra
allative fúgához fúgákhoz
elative fúgából fúgákból
delative fúgáról fúgákról
ablative fúgától fúgáktól
Possessive forms of fúga
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fúgám fúgáim
2nd person sing. fúgád fúgáid
3rd person sing. fúgája fúgái
1st person plural fúgánk fúgáink
2nd person plural fúgátok fúgáitok
3rd person plural fúgájuk fúgáik

References

  1. ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Icelandic

Etymology 1

Borrowing from Danish fuge.

Pronunciation

  • IPA(key): /ˈfuːa/
    Rhymes: -uːa

Noun

fúga f ‎(genitive singular fúgu, nominative plural fúgur)

  1. joint (between bricks, wooden panels, etc.)
Declension

Etymology 2

Borrowing from Italian fuga ‎(literally “flight, escape”).

Pronunciation

  • IPA(key): /ˈfuːka/
    Rhymes: -uːka

Noun

fúga f ‎(genitive singular fúgu, nominative plural fúgur)

  1. (music) fugue
Declension

Etymology

Borrowing from Italian fuga, from Latin fuga ‎(“act of fleeing”).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfuːɡɒ]
  • Hyphenation: fú‧ga

Similar Results