Hungarian
Noun
képesítés (plural képesítések)
- qualification, certificate (an ability or attribute that aids someone's chances of qualifying for something; specifically, completed professional training)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
képesítés
|
képesítések
|
| accusative |
képesítést
|
képesítéseket
|
| dative |
képesítésnek
|
képesítéseknek
|
| instrumental |
képesítéssel
|
képesítésekkel
|
| causal-final |
képesítésért
|
képesítésekért
|
| translative |
képesítéssé
|
képesítésekké
|
| terminative |
képesítésig
|
képesítésekig
|
| essive-formal |
képesítésként
|
képesítésekként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
képesítésben
|
képesítésekben
|
| superessive |
képesítésen
|
képesítéseken
|
| adessive |
képesítésnél
|
képesítéseknél
|
| illative |
képesítésbe
|
képesítésekbe
|
| sublative |
képesítésre
|
képesítésekre
|
| allative |
képesítéshez
|
képesítésekhez
|
| elative |
képesítésből
|
képesítésekből
|
| delative |
képesítésről
|
képesítésekről
|
| ablative |
képesítéstől
|
képesítésektől
|
| Possessive forms of képesítés
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
képesítésem
|
képesítéseim
|
| 2nd person sing. |
képesítésed
|
képesítéseid
|
| 3rd person sing. |
képesítése
|
képesítései
|
| 1st person plural |
képesítésünk
|
képesítéseink
|
| 2nd person plural |
képesítésetek
|
képesítéseitek
|
| 3rd person plural |
képesítésük
|
képesítéseik
|
Derived terms