Definify.com

Definition 2024


menete

menete

Hungarian

Noun

menete

  1. third-person singular (single possession) possessive of menet

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative menete
accusative menetét
dative menetének
instrumental menetével
causal-final menetéért
translative menetévé
terminative menetéig
essive-formal meneteként
essive-modal menetéül
inessive menetében
superessive menetén
adessive meneténél
illative menetébe
sublative menetére
allative menetéhez
elative menetéből
delative menetéről
ablative menetétől