Definify.com

Definition 2024


menet

menet

Finnish

Verb

menet

  1. Second-person singular indicative present form of mennä.

Hungarian

Etymology

megy + -et

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛnɛt]
  • Hyphenation: me‧net

Adverb

menet (not comparable)

  1. on the way

Noun

menet (plural menetek)

  1. march, procession
  2. course
  3. (of a machine) working, motion
  4. (sports) round
  5. (engineering) thread (helical ridge or groove, as on a ****)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative menet menetek
accusative menetet meneteket
dative menetnek meneteknek
instrumental menettel menetekkel
causal-final menetért menetekért
translative menetté menetekké
terminative menetig menetekig
essive-formal menetként menetekként
essive-modal
inessive menetben menetekben
superessive meneten meneteken
adessive menetnél meneteknél
illative menetbe menetekbe
sublative menetre menetekre
allative menethez menetekhez
elative menetből menetekből
delative menetről menetekről
ablative menettől menetektől
Possessive forms of menet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. menetem meneteim
2nd person sing. meneted meneteid
3rd person sing. menete menetei
1st person plural menetünk meneteink
2nd person plural menetetek meneteitek
3rd person plural menetük meneteik

Derived terms

  • menetes

(Compound words):

  • menetdíj
  • menetfelszerelés
  • menetgyakorlat
  • menetidő
  • menetirány
  • menetjegy
  • menetsebesség
  • menettérti
  • menetvágó

Swedish

Noun

menet

  1. definite singular of men