Definify.com
Definition 2025
pincér
pincér
See also: pincer
Hungarian
Noun
pincér (plural pincérek)
- waiter (a server in a restaurant or similar)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | pincér | pincérek |
| accusative | pincért | pincéreket |
| dative | pincérnek | pincéreknek |
| instrumental | pincérrel | pincérekkel |
| causal-final | pincérért | pincérekért |
| translative | pincérré | pincérekké |
| terminative | pincérig | pincérekig |
| essive-formal | pincérként | pincérekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | pincérben | pincérekben |
| superessive | pincéren | pincéreken |
| adessive | pincérnél | pincéreknél |
| illative | pincérbe | pincérekbe |
| sublative | pincérre | pincérekre |
| allative | pincérhez | pincérekhez |
| elative | pincérből | pincérekből |
| delative | pincérről | pincérekről |
| ablative | pincértől | pincérektől |
| Possessive forms of pincér | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | pincérem | pincéreim |
| 2nd person sing. | pincéred | pincéreid |
| 3rd person sing. | pincére | pincérei |
| 1st person plural | pincérünk | pincéreink |
| 2nd person plural | pincéretek | pincéreitek |
| 3rd person plural | pincérük | pincéreik |
Derived terms
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6