Definify.com

Webster 1913 Edition

Tuz

Tuz

(tŭz)
,
Noun.
[Cf. W.
tusw
a wisp, a bunch,
tus
that binds or wraps,
tusiaw
to bind round, to wrap. Cf.
Tussock
.]
A lock or tuft of hair.
[Obs.]
Dryden.

Webster 1828 Edition

Tuz

TUZ

,
Noun.
A lock or tuft of hair. [Not in use.]

Definition 2024

tűz

tűz

See also: tuz and Tuz

Hungarian

Noun

tűz ‎(plural tüzek)

  1. fire
  2. fire, passion
    • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz, chapter 1, stanza 2, lines 1–2:
      Szerelem tüze ég fiatal szivében, / Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tűz tüzek
accusative tüzet tüzeket
dative tűznek tüzeknek
instrumental tűzzel tüzekkel
causal-final tűzért tüzekért
translative tűzzé tüzekké
terminative tűzig tüzekig
essive-formal tűzként tüzekként
essive-modal — —
inessive tűzben tüzekben
superessive tűzön tüzeken
adessive tűznél tüzeknél
illative tűzbe tüzekbe
sublative tűzre tüzekre
allative tűzhöz tüzekhez
elative tűzből tüzekből
delative tűzről tüzekről
ablative tűztől tüzektől
Possessive forms of tűz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tüzem tüzeim
2nd person sing. tüzed tüzeid
3rd person sing. tüze tüzei
1st person plural tüzünk tüzeink
2nd person plural tüzetek tüzeitek
3rd person plural tüzük tüzeik
Derived terms

(Compound words):

(Expressions):

Etymology 2

From the archaic tövik ‎(“to stitch”). Cognate of tű ‎(“needle, pin”).

Verb

tűz

  1. to pin, to stitch (to fasten with a pin or stitch)
  2. to fix, to stick
  3. to shine, blaze, glare (sun)

Conjugation

Derived terms

Etymology

From Proto-Ugric *tüγɜ-tɜ or *tüβɜ-tɜ ‎(“fire”).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtyːz]

Similar Results