Definify.com
Definition 2024
őrült
őrült
See also: örült
Hungarian
Adjective
őrült (comparative őrültebb, superlative legőrültebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | őrült | őrültek |
| accusative | őrültet | őrülteket |
| dative | őrültnek | őrülteknek |
| instrumental | őrülttel | őrültekkel |
| causal-final | őrültért | őrültekért |
| translative | őrültté | őrültekké |
| terminative | őrültig | őrültekig |
| essive-formal | őrültként | őrültekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | őrültben | őrültekben |
| superessive | őrültön | őrülteken |
| adessive | őrültnél | őrülteknél |
| illative | őrültbe | őrültekbe |
| sublative | őrültre | őrültekre |
| allative | őrülthöz | őrültekhez |
| elative | őrültből | őrültekből |
| delative | őrültről | őrültekről |
| ablative | őrülttől | őrültektől |
Derived terms
- őrülten
- őrültség
Verb
őrült