Definify.com
Definition 2024
Seb
seb
seb
Hungarian
Noun
seb (plural sebek)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | seb | sebek |
accusative | sebet | sebeket |
dative | sebnek | sebeknek |
instrumental | sebbel | sebekkel |
causal-final | sebért | sebekért |
translative | sebbé | sebekké |
terminative | sebig | sebekig |
essive-formal | sebként | sebekként |
essive-modal | — | — |
inessive | sebben | sebekben |
superessive | seben | sebeken |
adessive | sebnél | sebeknél |
illative | sebbe | sebekbe |
sublative | sebre | sebekre |
allative | sebhez | sebekhez |
elative | sebből | sebekből |
delative | sebről | sebekről |
ablative | sebtől | sebektől |
Possessive forms of seb | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | sebem | sebeim |
2nd person sing. | sebed | sebeid |
3rd person sing. | sebe | sebei |
1st person plural | sebünk | sebeink |
2nd person plural | sebetek | sebeitek |
3rd person plural | sebük | sebeik |
Derived terms
(Compound words):
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6