Definify.com

Webster 1913 Edition


Titan

Ti′tan

(tī′tan)
,
Adj.
Titanic.
The
Titan
physical difficulties of his enterprise.
I. Taylor.

Webster 1828 Edition


Titan

TI'TAN


Definition 2024


Titán

Titán

See also: titan, Titan, titán, and títan

Galician

Proper noun

Titán m

  1. (astronomy) Titan (largest moon of Saturn)

Related terms

titán

titán

See also: titan, Titan, títan, and Titán

Galician

Noun

titán m (plural titáns)

  1. (Greek mythology) titan (pre-Olympian god)

Related terms


Hungarian

Etymology

From Latin Titan, from Ancient Greek Τιτάν (Titán).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtitaːn]
  • Hyphenation: ti‧tán

Noun

titán (plural titánok)

  1. titanium (symbol: Ti)
  2. titan (deity in Greek mythology)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative titán titánok
accusative titánt titánokat
dative titánnak titánoknak
instrumental titánnal titánokkal
causal-final titánért titánokért
translative titánná titánokká
terminative titánig titánokig
essive-formal titánként titánokként
essive-modal
inessive titánban titánokban
superessive titánon titánokon
adessive titánnál titánoknál
illative titánba titánokba
sublative titánra titánokra
allative titánhoz titánokhoz
elative titánból titánokból
delative titánról titánokról
ablative titántól titánoktól
Possessive forms of titán
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. titánom titánjaim
2nd person sing. titánod titánjaid
3rd person sing. titánja titánjai
1st person plural titánunk titánjaink
2nd person plural titánotok titánjaitok
3rd person plural titánjuk titánjaik

Slovak

Chemical element
Ti Previous: skandium (Sc)
Next: vanád (V)

Noun

titán m (genitive singular titánu, declension pattern of dub)

  1. titanium

Spanish

Etymology

From Latin titan, from Ancient Greek Τιτάν (Titán).

Noun

titán m (plural titanes)

  1. titan
  2. very large crane (lifting device)