Definify.com
Definition 2024
dolog
dolog
Hungarian
Noun
dolog (plural dolgok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | dolog | dolgok |
| accusative | dolgot | dolgokat |
| dative | dolognak | dolgoknak |
| instrumental | dologgal | dolgokkal |
| causal-final | dologért | dolgokért |
| translative | dologgá | dolgokká |
| terminative | dologig | dolgokig |
| essive-formal | dologként | dolgokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | dologban | dolgokban |
| superessive | dolgon | dolgokon |
| adessive | dolognál | dolgoknál |
| illative | dologba | dolgokba |
| sublative | dologra | dolgokra |
| allative | dologhoz | dolgokhoz |
| elative | dologból | dolgokból |
| delative | dologról | dolgokról |
| ablative | dologtól | dolgoktól |
| Possessive forms of dolog | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | dolgom | dolgaim |
| 2nd person sing. | dolgod | dolgaid |
| 3rd person sing. | dolga | dolgai |
| 1st person plural | dolgunk | dolgaink |
| 2nd person plural | dolgotok | dolgaitok |
| 3rd person plural | dolguk | dolgaik |
Derived terms
- dolgos
- dolgozik
- dologtalan
(Compound words):
- dologkerülő
(Expressions):
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6