English

Noun

elver ‎(plural elvers)

1. A young eel.

Translations

Anagrams

• lever
• revel

Hungarian

Etymology

el- +‎ ver

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlvɛr]
• Hyphenation: el‧ver

Verb

elver

1. (transitive) to thrash, whack, trounce, to defeat utterly

   A hazai csapat elverte a vendégeket.‎ ― The home team thrashed the visitors.

2. (transitive) to thrash, beat up, to beat mercilessly
   • 1851, Mór Jókai, A két szász:

     De János mester sem volt rest, hanem előkapott egy fokosbaltát a szegletből, s miután a vadászkést kiütötte ellene kezéből, nekiesett a fokossal, s úgy elverte, úgy elpáholta azt, mint a kétfenekű dobot, míg csak a fullajtár, bornak és ütlegeknek sokasága miatt le nem esett a lábáról, akkor aztán szépen lefektette az ágyba, s reggelig ott hagyta nyugodni a műhelyben.

3. (transitive) to squander, waste, throw away (money, wealth)

   Minden pénzét elverte.‎ ― He/she squandered all his/her money.

4. (transitive) to drive off violently
5. (transitive, archaic) to play (to produce music using a musical instrument)
6. (transitive, dated) to pass (time) while being bored, to kill time
   • 1986, Anna Dániel, Teréz küldetése, chapter 2, page 18:

     A veszprémi hegyeket megkerülve érkeztek Zalaegerszegre, s ott értesültek róla, hogy az ifjú Brunszvik Nagykanizsán táborozik. Ott rá is találtak; az inszurgens a városban vett ki szállást, és kártyázással verte el az időt.

7. (impersonal, of a clock) to strike, announce (an hour of the day)

   Elverte a tizenkettőt.‎ ― The clock struck twelve.

8. (transitive) to appease, quench, stop, end (dream, thirst, hunger etc.)
   • 1847, János Arany, Toldi, canto 4, stanza 7, lines 1–4:

     Vadmadár-tojással éh-szomját elvervén, / Szörnyen hányta a hab a jövőnek tervén: / Merre menjen? mihez fogjon? uramfia! / Nincsen hő lelkének hová fordulnia.

9. (transitive, of hail or rain) to destroy
   • 1844, Sándor Petőfi, Vizet iszom, stanza 2, lines 1–4:

     A szőlőket tavaly / Elverte tán a jég? / Vagy a dér csipte meg / S bor nem termett elég?

   • 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 4, chapter 4:

     Hanem egyet nem tudtak az orvosok, ennek elfeledtek utánajárni: – azt, hogy a nyár végén az egész Balaton környékét elverte a jég.

   • 1962, Ferenc Móra, “Szeptemberi emlék”, in Tápéi furfangosok, volume 1:

     Szent István délutánján elverte a jég a szőlőt. Azaz dehogy elverte: széthasogatta még a tőkéket is. Még másnap reggel is marékszámra lehetett szedni a jeget a laposokon, ahol a víz összesodorta.

   A jégeső elverte a vetést.‎ ― The hail destroyed the corn.

10. (transitive, of the sun or wind) to disperse, drive away
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 1, chapter 14:

      Egy este elverte a szél a felhőket, s amint Timár kabinja ablakából kitekintett, meglátta a nyugati láthatáron az újholdat.

    • 1889, Mór Jókai, Utazás egy sírdomb körül, chapter 13:

      Reggelre azonban nem hogy megenyhült vagy megfordult volna a szél, hanem még erősebb lett, s egészen keletinek nyilatkozott. Az a jó azonban volt benne, hogy az esőfelhőket mind elverte az égről a hegyek mögé.

    A nap elverte a ködöt. — The sun dispersed the fog.

11. (transitive, of wind or waves) to propel, blow away

    A szél elverte a csónakot.‎ ― The wind blew the boat away.

12. (transitive, dialectal) to thresh (to separate the grain from the straw or husks)

Conjugation

Synonyms

• (to thrash, whack, trounce): legyőz
• (to thrash, beat up): elagyabugyál, eltángál, elfenekel, elkalapál, elpáhol, helybenhagy
• (to squander, waste): elkölt, elpazarol
• (to play): eljátszik
• (to pass while being bored): elüt, eltölt
• (to thresh): elcsépel

Norwegian Bokmål

Etymology 1

Noun

elver m, f

1. indefinite plural of elv

Etymology 2

Noun

elver m

1. indefinite plural of elv

Norwegian Nynorsk

Etymology 1

Alternative forms

• elvar

Noun

elver f

1. indefinite plural of elv

Etymology 2

Alternative forms

• elvar

Noun

elver m

1. indefinite plural of elv