Definify.com
Definition 2024
eredete
eredete
Hungarian
Noun
eredete
- third-person singular (single possession) possessive of eredet
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | eredete | — |
accusative | eredetét | — |
dative | eredetének | — |
instrumental | eredetével | — |
causal-final | eredetéért | — |
translative | eredetévé | — |
terminative | eredetéig | — |
essive-formal | eredeteként | — |
essive-modal | eredetéül | — |
inessive | eredetében | — |
superessive | eredetén | — |
adessive | eredeténél | — |
illative | eredetébe | — |
sublative | eredetére | — |
allative | eredetéhez | — |
elative | eredetéből | — |
delative | eredetéről | — |
ablative | eredetétől | — |