Definify.com

Definition 2024


eredet

eredet

Hungarian

Noun

eredet (plural eredetek)

  1. origin, source

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eredet eredetek
accusative eredetet eredeteket
dative eredetnek eredeteknek
instrumental eredettel eredetekkel
causal-final eredetért eredetekért
translative eredetté eredetekké
terminative eredetig eredetekig
essive-formal eredetként eredetekként
essive-modal
inessive eredetben eredetekben
superessive eredeten eredeteken
adessive eredetnél eredeteknél
illative eredetbe eredetekbe
sublative eredetre eredetekre
allative eredethez eredetekhez
elative eredetből eredetekből
delative eredetről eredetekről
ablative eredettől eredetektől
Possessive forms of eredet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. eredetem eredeteim
2nd person sing. eredeted eredeteid
3rd person sing. eredete eredetei
1st person plural eredetünk eredeteink
2nd person plural eredetetek eredeteitek
3rd person plural eredetük eredeteik

Derived terms