Definify.com
Definition 2024
esete
esete
Hungarian
Noun
esete
- third-person singular (single possession) possessive of eset
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | esete | — |
| accusative | esetét | — |
| dative | esetének | — |
| instrumental | esetével | — |
| causal-final | esetéért | — |
| translative | esetévé | — |
| terminative | esetéig | — |
| essive-formal | eseteként | — |
| essive-modal | esetéül | — |
| inessive | esetében | — |
| superessive | esetén | — |
| adessive | eseténél | — |
| illative | esetébe | — |
| sublative | esetére | — |
| allative | esetéhez | — |
| elative | esetéből | — |
| delative | esetéről | — |
| ablative | esetétől | — |