Definify.com

Definition 2024


eset

eset

Estonian

Noun

eset

  1. Partitive singular form of ese.

Hungarian

Etymology

From esik + -et

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛʃɛt]
  • Hyphenation: eset

Noun

eset (plural esetek)

  1. case, event
  2. affair, business, matter
  3. story, tale
  4. (grammar) case

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eset esetek
accusative esetet eseteket
dative esetnek eseteknek
instrumental esettel esetekkel
causal-final esetért esetekért
translative esetté esetekké
terminative esetig esetekig
essive-formal esetként esetekként
essive-modal
inessive esetben esetekben
superessive eseten eseteken
adessive esetnél eseteknél
illative esetbe esetekbe
sublative esetre esetekre
allative esethez esetekhez
elative esetből esetekből
delative esetről esetekről
ablative esettől esetektől
Possessive forms of eset
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. esetem eseteim
2nd person sing. eseted eseteid
3rd person sing. esete esetei
1st person plural esetünk eseteink
2nd person plural esetetek eseteitek
3rd person plural esetük eseteik

Derived terms

(Compound words):

(Expressions):