Definify.com
Definition 2024
kód
kód
Czech
Noun
kód m
Declension
Declension of kód
Derived terms
Hungarian
Etymology
From English code, from Old French code (“system of law”). [1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkoːd]
- Hyphenation: kód
Noun
kód (plural kódok)
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kód | kódok |
accusative | kódot | kódokat |
dative | kódnak | kódoknak |
instrumental | kóddal | kódokkal |
causal-final | kódért | kódokért |
translative | kóddá | kódokká |
terminative | kódig | kódokig |
essive-formal | kódként | kódokként |
essive-modal | — | — |
inessive | kódban | kódokban |
superessive | kódon | kódokon |
adessive | kódnál | kódoknál |
illative | kódba | kódokba |
sublative | kódra | kódokra |
allative | kódhoz | kódokhoz |
elative | kódból | kódokból |
delative | kódról | kódokról |
ablative | kódtól | kódoktól |
Possessive forms of kód | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kódom | kódjaim |
2nd person sing. | kódod | kódjaid |
3rd person sing. | kódja | kódjai |
1st person plural | kódunk | kódjaink |
2nd person plural | kódotok | kódjaitok |
3rd person plural | kódjuk | kódjaik |
Derived terms
(Compound words):
References
- ↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2