Definify.com

Definition 2024


klór

klór

See also: klor, klør, and Klör

Hungarian

Noun

klór (plural klórok)

  1. chlorine (symbol: Cl)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative klór klórok
accusative klórt klórokat
dative klórnak klóroknak
instrumental klórral klórokkal
causal-final klórért klórokért
translative klórrá klórokká
terminative klórig klórokig
essive-formal klórként klórokként
essive-modal
inessive klórban klórokban
superessive klóron klórokon
adessive klórnál klóroknál
illative klórba klórokba
sublative klórra klórokra
allative klórhoz klórokhoz
elative klórból klórokból
delative klórról klórokról
ablative klórtól klóroktól
Possessive forms of klór
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. klórom klórjaim
2nd person sing. klórod klórjaid
3rd person sing. klórja klórjai
1st person plural klórunk klórjaink
2nd person plural klórotok klórjaitok
3rd person plural klórjuk klórjaik

Icelandic

Pronunciation

  • IPA(key): [kʰlouːr]
  • Rhymes: -ouːr

Etymology 1

From klóra (to scratch).

Noun

klór n (genitive singular klórs, no plural)

  1. the act of scratching
  2. writing (or a drawing) which is badly or hastily done; scrawl
Declension

Etymology 2

From Danish klor, from Ancient Greek χλωρός (khlōrós, yellowish green).

Noun

klór m (genitive singular klórs, no plural)

  1. chlorine
Declension