Definify.com
Definition 2024
ruhái
ruhái
Hungarian
Noun
ruhái
- third-person singular (multiple possessions) possessive of ruha
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ruhái | — |
| accusative | ruháit | — |
| dative | ruháinak | — |
| instrumental | ruháival | — |
| causal-final | ruháiért | — |
| translative | ruháivá | — |
| terminative | ruháiig | — |
| essive-formal | ruháiként | — |
| essive-modal | ruháiul | — |
| inessive | ruháiban | — |
| superessive | ruháin | — |
| adessive | ruháinál | — |
| illative | ruháiba | — |
| sublative | ruháira | — |
| allative | ruháihoz | — |
| elative | ruháiból | — |
| delative | ruháiról | — |
| ablative | ruháitól | — |