Definition 2024
szellő
szellő
Hungarian
Noun
szellő (plural szellők)
- breeze, zephyr
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) |
|
singular |
plural |
nominative |
szellő
|
szellők
|
accusative |
szellőt
|
szellőket
|
dative |
szellőnek
|
szellőknek
|
instrumental |
szellővel
|
szellőkkel
|
causal-final |
szellőért
|
szellőkért
|
translative |
szellővé
|
szellőkké
|
terminative |
szellőig
|
szellőkig
|
essive-formal |
szellőként
|
szellőkként
|
essive-modal |
—
|
—
|
inessive |
szellőben
|
szellőkben
|
superessive |
szellőn
|
szellőkön
|
adessive |
szellőnél
|
szellőknél
|
illative |
szellőbe
|
szellőkbe
|
sublative |
szellőre
|
szellőkre
|
allative |
szellőhöz
|
szellőkhöz
|
elative |
szellőből
|
szellőkből
|
delative |
szellőről
|
szellőkről
|
ablative |
szellőtől
|
szellőktől
|
Possessive forms of szellő
|
possessor |
single possession |
multiple possessions |
1st person sing. |
szellőm
|
szellőim
|
2nd person sing. |
szellőd
|
szellőid
|
3rd person sing. |
szellője
|
szellői
|
1st person plural |
szellőnk
|
szellőink
|
2nd person plural |
szellőtök
|
szellőitek
|
3rd person plural |
szellőjük
|
szellőik
|
Synonyms
Derived terms
References
-
↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6