Definify.com

Definition 2024


szél

szél

See also: szel

Hungarian

Noun

szél (plural szelek)

  1. wind
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szél szelek
accusative szelet szeleket
dative szélnek szeleknek
instrumental széllel szelekkel
causal-final szélért szelekért
translative széllé szelekké
terminative szélig szelekig
essive-formal szélként szelekként
essive-modal
inessive szélben szelekben
superessive szélen szeleken
adessive szélnél szeleknél
illative szélbe szelekbe
sublative szélre szelekre
allative szélhez szelekhez
elative szélből szelekből
delative szélről szelekről
ablative széltől szelektől
Possessive forms of szél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szelem szeleim
2nd person sing. szeled szeleid
3rd person sing. szele szelei
1st person plural szelünk szeleink
2nd person plural szeletek szeleitek
3rd person plural szelük szeleik
Synonyms
Derived terms

See also

Etymology 2

From the Proto-Finno-Ugric *selɜ (edge).

Noun

szél (plural szélek)

  1. edge
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szél szélek
accusative szélt széleket
dative szélnek széleknek
instrumental széllel szélekkel
causal-final szélért szélekért
translative széllé szélekké
terminative szélig szélekig
essive-formal szélként szélekként
essive-modal
inessive szélben szélekben
superessive szélen széleken
adessive szélnél széleknél
illative szélbe szélekbe
sublative szélre szélekre
allative szélhez szélekhez
elative szélből szélekből
delative szélről szélekről
ablative széltől szélektől
Possessive forms of szél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szélem széleim
2nd person sing. széled széleid
3rd person sing. széle szélei
1st person plural szélünk széleink
2nd person plural széletek széleitek
3rd person plural szélük széleik
Derived terms