Definify.com
Webster 1913 Edition
Fon
Fon
(fŏn)
, Noun.
A fool; an idiot.
[Obs.]
Chaucer.
Webster 1828 Edition
Fon
FON
,Noun.
Definition 2024
főn
főn
Hungarian
Noun
főn (plural főnök)
- (weather) foehn (a warm dry wind blowing down the north sides of the Alps)
Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | főn | főnök |
accusative | főnt | főnöket |
dative | főnnek | főnöknek |
instrumental | főnnel | főnökkel |
causal-final | főnért | főnökért |
translative | főnné | főnökké |
terminative | főnig | főnökig |
essive-formal | főnként | főnökként |
essive-modal | — | — |
inessive | főnben | főnökben |
superessive | főnön | főnökön |
adessive | főnnél | főnöknél |
illative | főnbe | főnökbe |
sublative | főnre | főnökre |
allative | főnhöz | főnökhöz |
elative | főnből | főnökből |
delative | főnről | főnökről |
ablative | főntől | főnöktől |
Possessive forms of főn | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | főnöm | főnjeim |
2nd person sing. | főnöd | főnjeid |
3rd person sing. | főnje | főnjei |
1st person plural | főnünk | főnjeink |
2nd person plural | főnötök | főnjeitek |
3rd person plural | főnjük | főnjeik |
Synonyms
- See at szél
Etymology 2
Noun
főn
- superessive singular of fő
References
- ↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2