Definition 2025
sztori
sztori
Hungarian
Noun
sztori (plural sztorik)
- story
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
sztori
|
sztorik
|
| accusative |
sztorit
|
sztorikat
|
| dative |
sztorinak
|
sztoriknak
|
| instrumental |
sztorival
|
sztorikkal
|
| causal-final |
sztoriért
|
sztorikért
|
| translative |
sztorivá
|
sztorikká
|
| terminative |
sztoriig
|
sztorikig
|
| essive-formal |
sztoriként
|
sztorikként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
sztoriban
|
sztorikban
|
| superessive |
sztorin
|
sztorikon
|
| adessive |
sztorinál
|
sztoriknál
|
| illative |
sztoriba
|
sztorikba
|
| sublative |
sztorira
|
sztorikra
|
| allative |
sztorihoz
|
sztorikhoz
|
| elative |
sztoriból
|
sztorikból
|
| delative |
sztoriról
|
sztorikról
|
| ablative |
sztoritól
|
sztoriktól
|
| Possessive forms of sztori
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
sztorim
|
sztorijaim
|
| 2nd person sing. |
sztorid
|
sztorijaid
|
| 3rd person sing. |
sztorija
|
sztorijai
|
| 1st person plural |
sztorink
|
sztorijaink
|
| 2nd person plural |
sztoritok
|
sztorijaitok
|
| 3rd person plural |
sztorijuk
|
sztorijaik
|
Derived terms
References
-
↑ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2
