Definify.com
Definition 2024
tárgy
tárgy
Hungarian
Noun
tárgy (plural tárgyak)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | tárgy | tárgyak |
| accusative | tárgyat | tárgyakat |
| dative | tárgynak | tárgyaknak |
| instrumental | tárggyal | tárgyakkal |
| causal-final | tárgyért | tárgyakért |
| translative | tárggyá | tárgyakká |
| terminative | tárgyig | tárgyakig |
| essive-formal | tárgyként | tárgyakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | tárgyban | tárgyakban |
| superessive | tárgyon | tárgyakon |
| adessive | tárgynál | tárgyaknál |
| illative | tárgyba | tárgyakba |
| sublative | tárgyra | tárgyakra |
| allative | tárgyhoz | tárgyakhoz |
| elative | tárgyból | tárgyakból |
| delative | tárgyról | tárgyakról |
| ablative | tárgytól | tárgyaktól |
| Possessive forms of tárgy | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | tárgyam | tárgyaim |
| 2nd person sing. | tárgyad | tárgyaid |
| 3rd person sing. | tárgya | tárgyai |
| 1st person plural | tárgyunk | tárgyaink |
| 2nd person plural | tárgyatok | tárgyaitok |
| 3rd person plural | tárgyuk | tárgyaik |
Synonyms
Derived terms
(Compound words):
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6