Definify.com
Definition 2024
tüdő
tüdő
Hungarian
Noun
tüdő (plural tüdők)
Declension
Third-person singular possessive variants: tüdője/tüdeje, tüdőjük/tüdejük.
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | tüdő | tüdők |
accusative | tüdőt | tüdőket |
dative | tüdőnek | tüdőknek |
instrumental | tüdővel | tüdőkkel |
causal-final | tüdőért | tüdőkért |
translative | tüdővé | tüdőkké |
terminative | tüdőig | tüdőkig |
essive-formal | tüdőként | tüdőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | tüdőben | tüdőkben |
superessive | tüdőn | tüdőkön |
adessive | tüdőnél | tüdőknél |
illative | tüdőbe | tüdőkbe |
sublative | tüdőre | tüdőkre |
allative | tüdőhöz | tüdőkhöz |
elative | tüdőből | tüdőkből |
delative | tüdőről | tüdőkről |
ablative | tüdőtől | tüdőktől |
Possessive forms of tüdő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | tüdőm | tüdőim |
2nd person sing. | tüdőd | tüdőid |
3rd person sing. | tüdője | tüdői |
1st person plural | tüdőnk | tüdőink |
2nd person plural | tüdőtök | tüdőitek |
3rd person plural | tüdőjük | tüdőik |
Derived terms
References
- ↑ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6