Definify.com

Definition 2024


technika

technika

Czech

Noun

technika f

  1. technology (body of tools)
  2. technique (way of accomplishing a task)

Declension

Derived terms

Related terms


Hungarian

Etymology

From German Technik, from French technique, from Ancient Greek τεχνικός (tekhnikós, of or pertaining to art, artistic, skilful), from τέχνη (tékhnē, art, handicraft).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɛxnikɒ]
  • Hyphenation: tech‧ni‧ka

Noun

technika (plural technikák)

  1. technique (a way of accomplishing a task that is not immediately obvious)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative technika technikák
accusative technikát technikákat
dative technikának technikáknak
instrumental technikával technikákkal
causal-final technikáért technikákért
translative technikává technikákká
terminative technikáig technikákig
essive-formal technikaként technikákként
essive-modal
inessive technikában technikákban
superessive technikán technikákon
adessive technikánál technikáknál
illative technikába technikákba
sublative technikára technikákra
allative technikához technikákhoz
elative technikából technikákból
delative technikáról technikákról
ablative technikától technikáktól
Possessive forms of technika
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. technikám technikáim
2nd person sing. technikád technikáid
3rd person sing. technikája technikái
1st person plural technikánk technikáink
2nd person plural technikátok technikáitok
3rd person plural technikájuk technikáik

Derived terms

(Compound words):

References

  1. Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2

Polish

Etymology

From French technique

Pronunciation

Noun

technika f

  1. technology
  2. technique

Declension