Definify.com

Definition 2024


Penge

Penge

See also: penge

English

Proper noun

Penge

  1. a suburb in Bromley, London.

penge

penge

See also: Penge

Danish

Noun

penge (plural definite pengene, plural only)

  1. money

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈpɛŋɡɛ]
  • Hyphenation: pen‧ge

Adjective

penge (comparative pengébb, superlative legpengébb)

  1. (slang) excellent, very good

Noun

penge (plural pengék)

  1. blade

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative penge pengék
accusative pengét pengéket
dative pengének pengéknek
instrumental pengével pengékkel
causal-final pengéért pengékért
translative pengévé pengékké
terminative pengéig pengékig
essive-formal pengeként pengékként
essive-modal
inessive pengében pengékben
superessive pengén pengéken
adessive pengénél pengéknél
illative pengébe pengékbe
sublative pengére pengékre
allative pengéhez pengékhez
elative pengéből pengékből
delative pengéről pengékről
ablative pengétől pengéktől
Possessive forms of penge
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pengém pengéim
2nd person sing. pengéd pengéid
3rd person sing. pengéje pengéi
1st person plural pengénk pengéink
2nd person plural pengétek pengéitek
3rd person plural pengéjük pengéik

Norwegian Nynorsk

Alternative forms

Etymology

From Old Norse peningr and pengr.

Pronunciation

  • IPA(key): /ˈpɛŋɡә/ (example of pronunciation)

Noun

penge m (definite singular pengen, indefinite plural pengar, definite plural pengane)

  1. money

Derived terms

References