Hungarian
Noun
szófaj (plural szófajok)
- (grammar) part of speech
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) |
|---|
|
singular |
plural |
| nominative |
szófaj
|
szófajok
|
| accusative |
szófajt
|
szófajokat
|
| dative |
szófajnak
|
szófajoknak
|
| instrumental |
szófajjal
|
szófajokkal
|
| causal-final |
szófajért
|
szófajokért
|
| translative |
szófajjá
|
szófajokká
|
| terminative |
szófajig
|
szófajokig
|
| essive-formal |
szófajként
|
szófajokként
|
| essive-modal |
—
|
—
|
| inessive |
szófajban
|
szófajokban
|
| superessive |
szófajon
|
szófajokon
|
| adessive |
szófajnál
|
szófajoknál
|
| illative |
szófajba
|
szófajokba
|
| sublative |
szófajra
|
szófajokra
|
| allative |
szófajhoz
|
szófajokhoz
|
| elative |
szófajból
|
szófajokból
|
| delative |
szófajról
|
szófajokról
|
| ablative |
szófajtól
|
szófajoktól
|
| Possessive forms of szófaj
|
|---|
| possessor |
single possession |
multiple possessions |
| 1st person sing. |
szófajom
|
szófajaim
|
| 2nd person sing. |
szófajod
|
szófajaid
|
| 3rd person sing. |
szófaja
|
szófajai
|
| 1st person plural |
szófajunk
|
szófajaink
|
| 2nd person plural |
szófajotok
|
szófajaitok
|
| 3rd person plural |
szófajuk
|
szófajaik
|
Derived terms
See also
- (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, melléknév, névelő, névmás, névutó, módosítószó, mondatszó, segédige, számnév, viszonyszó, (Category: hu:Parts of speech)