Definify.com
Definition 2025
упорядочивать
упорядочивать
Russian
Verb
упоря́дочивать • (uporjádočivatʹ) impf (perfective упоря́дочить)
Conjugation
Conjugation of упоря́дочивать (class 1a imperfective transitive)
| imperfective aspect | ||
|---|---|---|
| infinitive | упоря́дочивать uporjádočivatʹ |
|
| participles | present tense | past tense |
| active | упоря́дочивающий uporjádočivajuščij |
упоря́дочивавший uporjádočivavšij |
| passive | упоря́дочиваемый uporjádočivajemyj |
— |
| adverbial | упоря́дочивая uporjádočivaja |
упоря́дочивав uporjádočivav, упоря́дочивавши uporjádočivavši |
| present tense | future tense | |
| 1st singular (я) | упоря́дочиваю uporjádočivaju |
бу́ду упоря́дочивать búdu uporjádočivatʹ |
| 2nd singular (ты) | упоря́дочиваешь uporjádočivaješʹ |
бу́дешь упоря́дочивать búdešʹ uporjádočivatʹ |
| 3rd singular (он/она́/оно́) | упоря́дочивает uporjádočivajet |
бу́дет упоря́дочивать búdet uporjádočivatʹ |
| 1st plural (мы) | упоря́дочиваем uporjádočivajem |
бу́дем упоря́дочивать búdem uporjádočivatʹ |
| 2nd plural (вы) | упоря́дочиваете uporjádočivajete |
бу́дете упоря́дочивать búdete uporjádočivatʹ |
| 3rd plural (они́) | упоря́дочивают uporjádočivajut |
бу́дут упоря́дочивать búdut uporjádočivatʹ |
| imperative | singular | plural |
| упоря́дочивай uporjádočivaj |
упоря́дочивайте uporjádočivajte |
|
| past tense | singular | plural (мы/вы/они́) |
| masculine (я/ты/он) | упоря́дочивал uporjádočival |
упоря́дочивали uporjádočivali |
| feminine (я/ты/она́) | упоря́дочивала uporjádočivala |
|
| neuter (оно́) | упоря́дочивало uporjádočivalo |
|
Related terms
- поря́док (porjádok)
- упорядочивание (uporjadočivanije)