Hungarian

Verb

bír

1. (transitive) to endure, to stand, to bear, to cope with something

   Nem bírja a nehéz munkát.‎ ― He can't do hard work.

2. (transitive) to be able to do, to manage something

   Nem bírom megoldani a feladatot.‎ ― I am not able to solve the excercise.

3. (intransitive) to be able to handle something (-val/-vel)

   Nem bírok ezzel a gyerekkel.‎ ― I can't handle this kid.

4. (intransitive, formal) to possess, to own, to bear something (-val/-vel)

   Ez nagy jelentőséggel bír.‎ ― This bears great significance.

5. (transitive) to persuade, to induce to do something (-ra/-re)

   Vallomásra bírták.‎ ― They got him to confess.

6. (transitive, colloquial) to like someone or something

   Nagyon bírom őket!‎ ― I like them very much.

   • 1964, J. D. Salinger (author), Judit Gyepes (translator), Zabhegyező [The Catcher in the Rye], Budapest: Európa Könyvkiadó (1998), ISBN 9630764024, page 7:

     Ámbár egész rendes lány. Egyszer mellette ültem a buszon Agerstownból jövet, és beszélgettünk. Bírtam a dumáját.

Conjugation

Derived terms

• bíró
• birodalom
• bírság

(With verbal prefixes):

• elbír
• kibír
• megbír
• rábír

Irish

Pronunciation

• IPA^(key): [bʲiːɾʲ]

Verb

bír

1. (literary, Munster) second-person singular present indicative habitual of bí

Usage notes

The analytic form bíonn tú is standard.

Mutation